Az emberi élet törvényszerűsége szerint azonban gyerek- és időskorunkban vagyunk a legsérülékenyebbek, ilyenkor szorulhatunk a legtöbb segítségre mindennapi aktivitásunkban. A gyerek mind testileg, mind pszichésen kiszolgáltatott környezetének, az egész élete múlik azon, hogy biztonságban érezheti-e magát és megkapja-e azt a fizikai és lelki gondoskodást, amelyre korának megfelelően szüksége van.
Egy olyan családban, ahol gyermek él, természetes bizonyos fokú gyermekközpontúság, mert a szülő felelőssége, hogy megteremtse azt a jóllétet utódja számára, amit ő egyedül még nem képes kialakítani magának. Egyszerre kiszolgáltatott és tanulja a szabadságot.
Egészen biztos, hogy nagyanyáink korában nem volt jó kiküldeni a hatévest a földekre dolgozni, a tizenkétévest pedig elküldeni otthonról pénzt keresni, vagy mindkét korosztályt bentlakásos iskolába íratni, ahonnan csak az ünnepekre járt haza. Nyilván nem arról van szó, hogy a legkisebb családtag szeszélyei irányítsák az egész társaság életét. Nem a szeszélyei, hanem az igényei, és az igények közé természetesen a korlátok is beletartoznak.